Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tömeg és egyén

2009.03.06

A mai nap megint tök fölösleges volt.három óra tévé,két óra megtartva,egy óra föci.
(najó,azt azért nem lehetett kihagyni,hogy Csanád meg Lehó a föciteremben az asztal tetején táncol)

Az ember nem várhatja el,hogy befogadják,ha önmaga akar lenni.Nem lehet egyszerre tartozni valahova és különbözni mindenkitől.A társaságnak (társadalomnak) elvárásai vannak és ha valaki eltér tőlük,akkor nem tudnak vele mit kezdeni.
És én úgy érzem,hogy eltérek az elvárásoktól.Nem érdekelnek az íratlan szabályok.
Az ilyen emberek egy idő után vagy meggondolják magukat vagy nem.Én túl büszke vagyok hozzá,hogy lemondjak magamról.Aki így van ezzel,annak vagy szerencséje van (mint nekem) és talál valakit,aki elfogadja és legalább részben megérti vagy egyedül marad.

Az egyedüllét amúgy nem mindig rossz.Persze,van amikor kell valaki,akihez oda lehet bújni és el lehet panaszolni minden bajodat,de ki lehet bírni nélküle.Nehéz,de kibírható.
Másrészről viszont nincsenek kötöttségek,csak magától függ az ember,nincs felelősség,azt csinál amit akar.Sokkal szabadabb,mint bárki más.

És szerintem a szabadság alapvető feltétele annak,hogy valaki boldog legyen.

Nem kell megfelelni,nincsenek elvárások.Legalábbis nem olyan sok.És akiket nem érdekel mások véleménye,sokkal boldogabbak lehetnek,mert nem a környezet hangulata szabja meg az ő hangulatukat.Legalábbis sokkal kevésbé számít.

Követni a tömeget érdekes dolog,ha egy idő után abba tudod hagyni.Ha el tudsz szakadni az elvárások és követelések hálójától.Ha függetleníteni tudod magad mások ízlésétől,és egyáltalán,másoktól.Ha nem azt mutatod,amit várnak,hanem amit érzel.Ha az tudsz maradni,aki vagy.
Szerintem ez fontos.Fontos,hogy az ember önmaga tudjon maradni.

De ennek is ára van.

Én nem tartom magam tömegembernek.És piszoksokat szívok emiatt néha.Mert kimondom,amit gondolok és amit gondolok,az általában eltér az átlagostól.Mert nem vagyok hajlandó úgy tenni,mintha semmi nem érdekelne.És azt hiszem,az osztályommal viszonylag nagy szerencsém van,mert csupa olyan emberek közé kerültem,akik (ha csak részben is) szintén nem az átlagos tömegemberek.Vagy legalábbis elfogadnak ilyennek (és nem csak engem).
Mégis...néha nehéz őszintének lenni.A füllentés nem nagy dolog,de sok kis füllentésből lesz a hazugság.És nehéz akkor is elmondani,ami akarok,ha megbántok vele másokat,ha tudom,hogy az fáj nekik.És még nehezebb,úgy őszintének lenni,hogy azt is elmondom,amit nem akarok,amit nem is lenne muszáj,de szerintem az is füllentés,ha elhallgatsz valamit az igazságról.

Persze lehet,hogy csak nekem van ilyen nyakatekert felfogásom.

És nem vagyok hajlandó úgy tenni,mintha semmi bajom nem lenne az illetővel,amikor igenis van,mert megbántott,csak neki egy cseppet szelektív a memóriája és hiába mondanám neki,úgyse hinné el.Illetve megmagyarázná,mert mindent meg tud magyarázni.
Kösz,nem.

Akkor már inkább egyedül maradnék,minthogy jópofizzak valakinek,akit utálok.

Tudom,ez most egy kicsit zavaros lett,elnézést.De a lényeg,remélem,érthető.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tömeg és egyén, egyén és tömeg

(Bora, 2009.03.06 21:08)

Van, hogy néha alkalmazkodni kell másokhoz. Mert csoportmunka. Mert nem lehet mindenkinek jó, de a többség dönt, és együtt kell dolgozni.
Van, hogy nem lehet alkalmazkodni. Hogy vélemény és gondolat. Hogy az egyéni, abból nem lehet engedni. Mert létezik önbecsülés és tartás. Meg ilyesmi.